Októberi Háromnapos a Balaton-Felvidéken

Munkaidőnkből és szabadságaink korlátozottságából fakadóan kevés olyan hétvégénk van, ami “hosszúnak” mondható, persze mindig igyekszünk a szabadságkeretünk erejéig meghosszabbítani a lehető legtöbb hétvégét. Ehhez a hosszabb hétvégéhez szerencsére most szabadság sem kellett, így még inkább indokolt volt egy remek túrázós hétvégét csapni,
A csapat is meg lett hozzá, a helyszín már tervben volt egy ideje, elmentünk tehát a Szigligeti Süllőfesztivál kapcsán egy kis Káli-medence túrára, végül az utolsó napunkon még hazaérkezés előtt megtettük az Ábrahámhegy – Zánka – Tihany – Zánka útvonalat is. A “bázis”, vagyis a szálláshely Ábrahámhegyen volt, egy remek panorámával rendelkező domboldalon, mind a szálláshely, mind pedig a környezet lenyűgöző volt.

1.NAP

Kilátás a szállásunkról
Kilátás a szállásunkról

A megbeszéltek szerint korán indultunk, hogy időben át tudjunk kerekezni Szigligetre megkóstolni a híres nevezetes sült halakat. Bringák fel a kocsira, Kecskeméten még Katit is felvettük, akinek nem győzzük ezúton is köszönni a sok-sok finomságot, amit még éjszaka készített! Az utolsó adag kajásszatyrot is bepakolva elindultunk a többiek után, akik már ekkorra már úton voltak, de mindig tájékoztattuk egymást aktuális pozíciónkról. Simontornyán teljes lett a két kocsiból és 8 bicikliből álló karaván, így egy jó hangulatú kávézás után már végleg a Balaton felé kanyarodtunk. Hamarosan már az északi part emelkedőinek aszfaltját koptattuk, egyelőre még autóinkkal, de kisvártatva megpillanthattuk Ábrahámhegy települést jelző tábláját. Kis útbaigazítás és ideiglenes kuckónk kulcsátvétele után már cuccoltunk is be a szállásunkra, majd miután mindenki jól megtömte a bendőjét, már el is indultunk Szigliget irányába.

CAMERA
Badacsonyi vonatállomás

Jókedvűen zötykölődtünk le a domboldalról, közben azon tűnődtünk, hogyan is fogunk ezen visszajönni. 😀 Mint később kiderült, ki így-ki úgy, de megoldottuk…. Gyorsan rátaláltunk a Balatoni bringás körútra, amin tempósan haladva gyorsan Badacsonyörsön és Badacsonytomajon találtuk magunkat. Tomajon átkelve a főúton egy felső utcára vezetett minket a jelzés, innentől kezdődhetett az igazi hullámvasút. Különösebben nem volt fárasztó a dolog, ha belendültünk, akár egy lendülettel fel lehetett kaptatni egy-egy emelkedőre. A badacsonyi szőlők és maga a Badacsony hegy is csodálatos látványt nyújtott, nem győztem kamerázni. Egy kis kitérőt tettünk a badacsonyi kikötőhöz, a szokásos csoportkép és egy kis bámészkodás után újra továbbgurultunk úticélunk felé.

CAMERA
A badacsonyi kikötőnél

A Süllőfesztivál igazán impozáns környezetben zajlik, közvetlenül a Balaton parton található, mi remek időt fogtunk ki, így a naplemente előtti órák tökéletes fényviszonyokat nyújtottak a rendezvény nevét és helyét jelző kreatív feliratokkal való fényképezkedéshez. Már a bejáratnál kap az ember egy nagy adag gasztronómiai arconcsapást, rengeteg sütöde várta a vendégeket, szerintem egyszerűen borzalmas árakkal teszik mindezt. Bár, ha azt nézzük, hogy ingyenes gasztrofesztiválról van szó…na de most komolyan: egy 25 dekás süllőért 2000Ft-ot elkérni?? (A 2 adag sültkrupmliról nem is beszélve)
A hasonló rendezvényekhez mérten bor- és pálinkafogyasztásra is van lehetőség, ezen kívül az elmaradhatatlan kézműves kirakodók is kaptak helyet. Összességében egyébként nincs okunk panaszra, a rendezvény klassz volt, az árakat meg fogjuk a Balatonra. 😀

2.NAP

Erre a napra terveztük be a Káli 50 kerékpáros teljesítménytúra útvonalát. Egy kerékpáros paradicsom ez a Káli-Medence, annak ellenére, hogy nincs túl sok infrastruktúra, volt olyan falu, ahol úgy éreztük magunkat, mintha egy skanzenben lennénk, szerencsére ez sokkal inkább erénye volt a hétvégének.  (Lehet, hogy a szezon vége és a háromnapos ünnep is közrejátszott ebben…) Azért mindig találtunk nyitva valamit, ahol kipihenhettük a magaslati levegő okozta fáradalmakat.
Útvonalunk a következő volt: Ábrahámhegy – Salföld – Kékkút – Mindszentkálla – Monostorapáti – Kapolcs – Monoszló – Hegyestű – Köveskál – Ábrahámhegy (55km)

Google térképen így néz ki a dolog:

Ábrahámhegyet észak felé elhagyva jó minőségű aszfalton gyorsan elértük Salföldet, ahol fő látványosság és turisztikai elem a Salföldi major és a kőtenger. Ezeket most csak futólag tekintettük meg, volt még elég látni- és tekernivaló ezen a napon, nem időztünk túl sokat itt. A major bejáratánál

Advertisements

Sávíhik Pézs – Avagy Szép Kihívás fordítva

Volt lehetőségünk részt venni 2015. tavaszán egy jól sikerült 212 km-es Kecskemét körüli bringatúrán, ami emlékezetes maradt nem csak a táv miatt, hanem az összeverbuválódott kis csapat miatt is. Azóta is együtt tekerünk, amikor csak lehet…

Laca ötlete alapján ezt a túrát helyeztük át inverzbe, és fordítottuk ki, vagyis vissza az útvonalat, ami a következő volt: Kecskemét – Méntelek – Lajosmizse – Nagykőrös – Kocsér – Szentkirály – Lakitelek – Tiszaalpár – Kiskunfélegyháza – Fülöpjakab – Jakabszállás – Orgovány – Izsák – Ágasegyháza – Kerekegyháza – Kecskemét. (felsorolni is sok idő a településeket…)

A csapat nagyobbik fele Kecskemétről indult, én kis előnyt szerezve Lajosmizse előtt csatlakoztam be,a falu végi kocsmában szerzett gyors és erős kávé után. Kellett is a korai, 6 órás induláshoz. Köszöntöttük egymást a mai túracsapattal, majd a zord időjárás miatt és az esti sötétben tekerés leredukálása érdekében indultunk is tovább a körünkön. Ez a lendületvétel egészen 60km-en át tartott szó szerint, ugyanis első megállóhelyünk Kocséron volt. Ott azért IMG_4536
már ráfért a csapatra egy hosszabb frissítés: sör, kávé, szendvicsek és kb 1 óra pihenő után ültünk újra nyeregbe. Ezután sem tököltünk, jó tempóban haladtunk tovább a féltáv felé. Időközben Barna Imitől (az eredeti Szép Kihívás túra egyik szervezője) el kellett köszönnünk, időre haza kellett érnie, így nem tudta végigtekerni velünk a távot. Nekünk viszont mennünk kellett tovább Szentkirály előtt elkanyarodva Lakitelek felé vettük az irányt. Ismerős volt a terep, talán a túra ezen szakaszán jártunk az év folyamán a legtöbbször, sok-sok emlékkel és élménnyel gazdagodva. Pörgettük rendesen a lábunkat, így gyorsan átkerekeztünk Lakiteleken, majd következett a túra egyik legizgalmasabb és legszebb szakasza a Tiszaalpár előtti kis dimbes-dombos, erdős rész. Ritka, hogy dombokat kell “mászni” itt az Alföldön, de van ilyen is. Tiszaalpárt elhagyva nekem már csak a következő megállón járt az eszem, meg a gyomrom is jelezte, hogy kellene már valamivel pótolni az elégetett kalóriákat, így egy újabb 50km-es etap után lassan, de biztosan megérkeztünk Kiskunfélegyházára, a körünk feléhez. Időközben befutott Niki is, délig dolgozott és utána tudott csak elindulni Kecskemétről, így bevártuk őt Kiskunfélegyházán. Egy jó nagy adag ebéddel ésIMG_4568 sörrel csillapítottuk étvágyunkat és szomjunkat, ami nyilván nehezítette az elindulást, de nem volt mit tenni, tovább kellett mennünk. Ha eddig nem volt elég a nedvességből (kb 11 óráig ködös,párás volt az idő), akkor ezután kaptunk belőle egy kis utánpótlást, ami eső formájában érkezett meg Fülöpjakab környékén. Nem sokat gondolkoztunk, egyöntetűen az esőruházat mellett döntöttünk, ami egészen Orgoványig szükségesnek is látszott, bár Jakabszálláson már épp mindenkiről lekerült az esőkabát és esőnadrág, amikor újra nekikezdett. Sebaj, kis frissítő után Jakabszállásról is tovább gurultunk, megbeszéltük, hogy Izsákig nem állunk meg. Így is lett, észre se vettük és már ott is voltunk. IMG_4518Kávé és sörfogyasztás mellé ezúttal is sok nevetés és élménybeszámoló járt, de az idő ketyegett, ráadásul a nap is lement, így bele kellett húznunk az utolsó szakaszra. Mindenkinek mellény fel, világítások aktiválva, felszállás indult. Sötétben valahogy mindig máshogy telik az idő, valahogy gyorsabban mennek a kilométerkövek. Ágasegyházán is csak átsuhantunk, végül pedig onnan kb 40 percnyi tekerésrIMG_4585e elértük Kerekegyházát, ahol mi Nikivel elhagytuk a fáradt csapatot, természetesen
egy csoportkép készítése után. Azért már mindenkin látszódtak a fáradtság jelei, kin így, kin úgy csapódott le.

Összegezve egy hihetetlen eseménydús nap volt, amit jó lenne tavasszal ismét megismételni, mert ezeknek a nagy köröknek is megvan a hangulatuk. Csapatban meg főleg! Köszönöm, hogy részese lehettem!

http://embed.indavideo.hu/player/video/48a11e828f/

Dunán innen és Dunán túl 1. – Solt és Paks között

Akkor, mivel tavaly ugyanezen túra közben fogant meg bennünk a blogírás gondolata, így arra jutottam, mostantól tényleg érdemes lenne időt szánni erre a tevékenységre. Annyi klassz helyen jártunk az idén, de aztán mindig a fáradság és a lustaság győzedelmeskedett az írói ösztönök felett.
Tehát a kör, amit ismét bejártunk másfél év után:
Solt- Dunapataj- Szeliditó- Ordas- Géderlak- (komp)- Paks- Dunakömlőd Madocsa- Bölcske- Dunaföldvár- Solt.


78 km lett a vége, sajnos későn indultunk el, és több tényező miatt is lassan haladtunk, szóval nem sok időnk maradt nézelődni. Úgy látszik, el kell mennünk újra.
Solton a Lidl-nél parkoltunk, és onnan Dunapatajig szuper bringaúton haladtunk, ami a főút felett pár méterrel,a gáton vezet, tökéletes minőségű és akár 4 bringás is elfér rajta egymás mellett. Nagy küzdelmek árán kb 18-20- szal tudtunk haladni a hülye nagy szél miatt. De a hőmérséklet csodás volt, sütött a nap és gyorsan összeszedtünk egy csomó érvet, hogy miért is lehet szeretni az őszt. Indulás után hamar beértünk egy nagy táskás, elöl- hátul felpakolt srácot, gyanús volt, hogy nem magyar. Megszólítottuk, és kiderült, hogy német, és Isztambulba teker. Vicces volt, mert a „hello”-jából rögtön kiderült, hogy tényleg nem magyar. Kb 10 km-en keresztül tekertünk együtt és beszélgettünk, nagyon jó élmény volt. Ez az ő facebook oldala: Velomalist De az igazán durva a barátnője, aki szintén nagy túrán van, EGYEDÜL. Azt mondta, talán épp aznap lépi át a határt Kirgizisztán felől Tadzsikisztánba… Az idén sok utazóval találkoztunk, akik kis országunkon keresztül haladtak a céljuk felé. A következő blogbejegyzést nekik szentelem…
Tehát, Christian terve az volt, hogy Bajáig teker aznap, de nem volt még komplett terve, hogy pontosan merre, ezért Dunapataj előtt elbúcsúztunk, ő megállt pihenni, mi pedig folytattuk utunkat.
Majd Dunapatajon megcsodáltuk az autógumiból készült dekorelemeket, pihiztünk kicsit a Szelidi- tónál, ahol semmi kocsmát nem találtunk nyitva. 😦 Betoltuk viszont a palacsintáinkat és némi sajtot, töltöttünk vizet a kulacsba.

20151004_161643 20151004_15542020151004_142545

Aztán brutál szembeszélben haladtunk a kompig, Ordas és Géderlak falvakon keresztül, amik annyira szépek, nem is értem, miért nem csináltunk több fénykepet. Tavaly tavasszal a falvak között hatalmas repceültetvényeket mosolyogtak ránk, most ősszel nyilván nem. Viszont többen köszöntek ránk, az utcákon, főként gyerekek, úgy látszik, kedvesek itt a népek. 🙂  A kompon megcsodálhattunk 2 beagle kutyust, akiknek lobogott a füle a szélben :)) Szolgálati közlemény: 1000 Ft-ot fizettünk ketten, bringástól.
Paks nagyon szép város, de nem akartuk, hogy sötétben érjünk vissza az autóhoz, ezért rögtön rá is tértünk a Kömlődi útra. Ez felvezetett minket a gyönyörű szőlőshegyre, ahol élveztük picit az őszi nyugalmat és a kilátást. Nem volt egyszerű feljutni, de lejutni sem, mert a betonút hamar elfogyott, és nagyobb darab köves ösvény vette át a helyét. De mivel nem beszélünk hosszú szakaszról, így nem okozott gondot, csak néhol tolni kellett a bringát.
Hamar elértük Dunakömlődöt, ahol megintcsak jó lenne egyszer alaposabban szétnézni. Majd egy jobbos, és innentől kevésbé érdekes útvonalon haladtunk Dunaföldvárig. Nem mintha a közbeeső két település ne lett volna impozáns, egyszer talán ott is elbarangolunk kicsit hosszasabban.

20151004_181726Dunaföldvárra már a naplementében érkeztünk. Nem aggódtunk a látási viszonyok miatt, mert már csak pár kilométer maradt hátra és Soltra is egy új, egyelőre tökéletes kerékpárút vezet, de hogy hol
kellett volna rátérnünk, azt nem tudjuk. A hídon még az autók között tekertünk át, majd átkelve a füves útpadkán végre a bringaúton voltunk. Ezt az útszakaszt is nagyon élveztük, csodáltuk a lemenő nap színeit, amikor megálltunk a következő hídon, és nem kellett aggódni a forgalom miatt, csak nyugisan tekerni. Hát ezt meg lehet szokni… 🙂  Így értük el Soltot, egy utolsó emelkedővel majd lejtővel. Egyébként Solt is sokkal szebb, mint azt átautózva rajta gondolná az ember. Pincesor, kis tó, csatorna… Sok szép látnivaló van itt is, csak nem túl jó a marketingje.

Képeink a túráról

Szentesi Lecsófesztivál

Az idei nyár többek között az úgynevezett gasztrotúrákról szólt, így történt ez szeptember első hétvégéjén is, amikor a Szentesi Lecsófesztivált tűztük ki utunk céljaként. Az útvonal: Kecskemét – Lakitelek – Tiszaalpár – Csongrád – Szentes (és vissza ugyanígy). Ez így összesen aznapra 130 km-t jelentett.
Ezúttal csak négyen ültünk nyeregbe, köszönhetően az egész hétvégére beharangozott esőnek, amiből szerencsére nem sokat kaptunk ezen a szombati napon. A város szélén egy kellemes hangulatú frissítőpontot iktattunk be, sütizés, sör és pezsgő volt a menü. Induláskor a rövidebb, nyugisabb útvonal mellett döntöttünk Lakitelekig, ami egy kb 7-8 km-es “földutazással” is járt, de bátran vállaltuk a néhány napos eső után. Hamarosan rá is csatlakoztunk a Lakitelekre vezető és a 44-es főúttal párhuzamosan közlekedő kerékpárútra, majd néhány kilométer megtétele után le is kanyarodtunk róla Kapásfalu felé. Megegyeztünk, hogy a gyorsabb haladás érdekében csak Tiszaalpáron tartunk egy hosszabb pihenőt, így is lett. A Lakitelek és Tiszaalpár közötti dimbes-dombos és kanyargós szakasz izgalmasan és gyorsan telt, nem hiába: szerintem a Duna-Tisza köze egyik legszebb része ez. Megálltunk tehát a már jól ismert tiszaalpári frissítőhelyen, a kávé és sörkészletek feltöltése után jókedvűen hagytuk el a települést, néhány kilométer múlva egy derékszögű bal kanyart bevéve máris Csongrád felé voltunk arccal előre. 🙂 Csongrád előtt viszont még volt alkalmunk letesztelni a Csongrád-Bokros és Csongrád közti bringautat.

Származási hely: 2015.09.05. – Szentesi Lecsófesztivál

Jelentem, ötösre vizsgázott ez a szakasz, kíváncsi vagyok, hogy mennyi ideig tűri az időjárás és a növényzet támadásait. Körülbelül 10 km után elhagytuk a sárga szaggatott csíkos nyomvonalunkat, és Csongrádot elkerülvén rátértünk a 451. sz. elkerülő útra. Szerencsénkre nem volt erősnek mondható a forgalom, így nyugodtan és tempósan haladtunk végállomásunk felé, amit néhány körforgalom és egy tiszai híd után el is értünk. Gyors és vidám táblafotózkodás után már tényleg csak a gyomrunk és elsősorban orrunk után mentünk keresztül a városon, elértük a lecsófesztivál helyszínét, ahol már nagyban ürültek a bográcsok, csak reménykedtünk benne, hogy lesz lehetőségünk megkóstolni a finomabbnál-finomabb lecsókölteményeket. Nem is kellett olyan sokáig várni, egy kis nézelődés és érdeklődés után vásároltunk 300 (!) (háromszáz) Ft-ért lecsókupont, és a javasolt sátorhoz mentünk megtölteni tányérjainkat, majd tányérjainkból “bendőnket”. Nem kis látványosság voltunk, ahogyan műanyag tányérokból, az útszéli patkán ülve tömjük magunkba a jól megérdemelt lecsót. 🙂 Nekem ízlett, még nem ettem tarhonyával a lecsót, teljesen jó volt, inkább pörköltnek neveztem volna, mint lecsónak. De nagyon ízletes volt és egy különleges gasztronómiai élménnyel lettünk gazdagabbak. Kis ejtőzés után szép lassan hazafelé vettük az irányt, “lájtos” esővel együtt ugyanazon az útvonalon kis pihenőket beiktatva értük el újra Kecskemét határát.

Remek hangulatú túra volt, teli élményekkel! Még sok ilyet! 🙂