Munkaidőnkből és szabadságaink korlátozottságából fakadóan kevés olyan hétvégénk van, ami “hosszúnak” mondható, persze mindig igyekszünk a szabadságkeretünk erejéig meghosszabbítani a lehető legtöbb hétvégét. Ehhez a hosszabb hétvégéhez szerencsére most szabadság sem kellett, így még inkább indokolt volt egy remek túrázós hétvégét csapni,
A csapat is meg lett hozzá, a helyszín már tervben volt egy ideje, elmentünk tehát a Szigligeti Süllőfesztivál kapcsán egy kis Káli-medence túrára, végül az utolsó napunkon még hazaérkezés előtt megtettük az Ábrahámhegy – Zánka – Tihany – Zánka útvonalat is. A “bázis”, vagyis a szálláshely Ábrahámhegyen volt, egy remek panorámával rendelkező domboldalon, mind a szálláshely, mind pedig a környezet lenyűgöző volt.
1.NAP
A megbeszéltek szerint korán indultunk, hogy időben át tudjunk kerekezni Szigligetre megkóstolni a híres nevezetes sült halakat. Bringák fel a kocsira, Kecskeméten még Katit is felvettük, akinek nem győzzük ezúton is köszönni a sok-sok finomságot, amit még éjszaka készített! Az utolsó adag kajásszatyrot is bepakolva elindultunk a többiek után, akik már ekkorra már úton voltak, de mindig tájékoztattuk egymást aktuális pozíciónkról. Simontornyán teljes lett a két kocsiból és 8 bicikliből álló karaván, így egy jó hangulatú kávézás után már végleg a Balaton felé kanyarodtunk. Hamarosan már az északi part emelkedőinek aszfaltját koptattuk, egyelőre még autóinkkal, de kisvártatva megpillanthattuk Ábrahámhegy települést jelző tábláját. Kis útbaigazítás és ideiglenes kuckónk kulcsátvétele után már cuccoltunk is be a szállásunkra, majd miután mindenki jól megtömte a bendőjét, már el is indultunk Szigliget irányába.
Jókedvűen zötykölődtünk le a domboldalról, közben azon tűnődtünk, hogyan is fogunk ezen visszajönni. 😀 Mint később kiderült, ki így-ki úgy, de megoldottuk…. Gyorsan rátaláltunk a Balatoni bringás körútra, amin tempósan haladva gyorsan Badacsonyörsön és Badacsonytomajon találtuk magunkat. Tomajon átkelve a főúton egy felső utcára vezetett minket a jelzés, innentől kezdődhetett az igazi hullámvasút. Különösebben nem volt fárasztó a dolog, ha belendültünk, akár egy lendülettel fel lehetett kaptatni egy-egy emelkedőre. A badacsonyi szőlők és maga a Badacsony hegy is csodálatos látványt nyújtott, nem győztem kamerázni. Egy kis kitérőt tettünk a badacsonyi kikötőhöz, a szokásos csoportkép és egy kis bámészkodás után újra továbbgurultunk úticélunk felé.
A Süllőfesztivál igazán impozáns környezetben zajlik, közvetlenül a Balaton parton található, mi remek időt fogtunk ki, így a naplemente előtti órák tökéletes fényviszonyokat nyújtottak a rendezvény nevét és helyét jelző kreatív feliratokkal való fényképezkedéshez. Már a bejáratnál kap az ember egy nagy adag gasztronómiai arconcsapást, rengeteg sütöde várta a vendégeket, szerintem egyszerűen borzalmas árakkal teszik mindezt. Bár, ha azt nézzük, hogy ingyenes gasztrofesztiválról van szó…na de most komolyan: egy 25 dekás süllőért 2000Ft-ot elkérni?? (A 2 adag sültkrupmliról nem is beszélve)
A hasonló rendezvényekhez mérten bor- és pálinkafogyasztásra is van lehetőség, ezen kívül az elmaradhatatlan kézműves kirakodók is kaptak helyet. Összességében egyébként nincs okunk panaszra, a rendezvény klassz volt, az árakat meg fogjuk a Balatonra. 😀
2.NAP
Erre a napra terveztük be a Káli 50 kerékpáros teljesítménytúra útvonalát. Egy kerékpáros paradicsom ez a Káli-Medence, annak ellenére, hogy nincs túl sok infrastruktúra, volt olyan falu, ahol úgy éreztük magunkat, mintha egy skanzenben lennénk, szerencsére ez sokkal inkább erénye volt a hétvégének. (Lehet, hogy a szezon vége és a háromnapos ünnep is közrejátszott ebben…) Azért mindig találtunk nyitva valamit, ahol kipihenhettük a magaslati levegő okozta fáradalmakat.
Útvonalunk a következő volt: Ábrahámhegy – Salföld – Kékkút – Mindszentkálla – Monostorapáti – Kapolcs – Monoszló – Hegyestű – Köveskál – Ábrahámhegy (55km)
Google térképen így néz ki a dolog:
Ábrahámhegyet észak felé elhagyva jó minőségű aszfalton gyorsan elértük Salföldet, ahol fő látványosság és turisztikai elem a Salföldi major és a kőtenger. Ezeket most csak futólag tekintettük meg, volt még elég látni- és tekernivaló ezen a napon, nem időztünk túl sokat itt. A major bejáratánál
sörrel csillapítottuk étvágyunkat és szomjunkat, ami nyilván nehezítette az elindulást, de nem volt mit tenni, tovább kellett mennünk. Ha eddig nem volt elég a nedvességből (kb 11 óráig ködös,párás volt az idő), akkor ezután kaptunk belőle egy kis utánpótlást, ami eső formájában érkezett meg Fülöpjakab környékén. Nem sokat gondolkoztunk, egyöntetűen az esőruházat mellett döntöttünk, ami egészen Orgoványig szükségesnek is látszott, bár Jakabszálláson már épp mindenkiről lekerült az esőkabát és esőnadrág, amikor újra nekikezdett. Sebaj, kis frissítő után Jakabszállásról is tovább gurultunk, megbeszéltük, hogy Izsákig nem állunk meg. Így is lett, észre se vettük és már ott is voltunk. 
Kávé és sörfogyasztás mellé ezúttal is sok nevetés és élménybeszámoló járt, de az idő ketyegett, ráadásul a nap is lement, így bele kellett húznunk az utolsó szakaszra. Mindenkinek mellény fel, világítások aktiválva, felszállás indult. Sötétben valahogy mindig máshogy telik az idő, valahogy gyorsabban mennek a kilométerkövek. Ágasegyházán is csak átsuhantunk, végül pedig onnan kb 40 percnyi tekerésr
e elértük Kerekegyházát, ahol mi Nikivel elhagytuk a fáradt csapatot, természetesen
Dunaföldvárra már a naplementében érkeztünk. Nem aggódtunk a látási viszonyok miatt, mert már csak pár kilométer maradt hátra és Soltra is egy új, egyelőre tökéletes kerékpárút vezet, de hogy hol
"Nem megyünk százzal" 